Kik a hippik?
Kezdetben volt a beat. Mint mozgalom és mint irodalom. Az irányzat 1957-ben született San Franciscoban. A mozgalom alapregénye Jack Kerouac Útonja. Allen Ginsberg költeménye, az Üvöltés ma is a beatnikek programversének számít. A hatvanas évek második felében a beat helyét a hippik mozgalma foglalta el. Nekik nem volt saját irodalmuk, életcéljuknak önmaguk kiteljesítését tekintették. A mozgalom őshazája San Francisco egy elővárosa volt, ám hamarosan egész Amerikában és Nyugat-Európa-szerte megalakultak az első hippi közösségek, akik párosan, kis, vagy nagyobb csoportokban – kommunákban – éltek. Tanulmányozták a keleti vallásokat, filozófiákat, és időnként felkerekedtek, hogy hosszabb-rövidebb időre letelepedjenek Afganisztánban, Indiában vagy Nepálban.

A szó jelentése
A harmincas-negyvenes években hep-nek nevezték a menőket, swingereket. Később a szó írásmódja is megváltozott, hip-re. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján hip-nek lenni azt jelentette, hogy az illető benne van a menő dolgokban.

Ki a hippi?
A hippiség nem elsősorban külső jegyekből állt. Nem elég tehát a hosszú haj, az afrofrizura, a farmernadrág, öv, saru. Hippinek lenni a társadalmi renddel szemben tanúsított erőszakmentes ellenállást jelenti elsősorban, és nem külsőségeket.

A hippiknek semmi közük a garázdasághoz, az erőszakhoz. A hippi magatartásának legfontosabb eleme a hit, hogy puszta létezése is belátásra int, követendő példát kínál.

Miből éltek a hippik?
Munkát csak végszükség esetén vállaltnak, és csupán annyit, amennyi a közösség életfenntartásához kellett. Szabad idejükben elsősorban együtt voltak. Ezt nevezik love-in-nak, ami szerelmi és szeretetkapcsolatot is jelent. Élvezték a beszélgetést, a táncot, a zenét. A keleti filozófiákból megismerték a megváltozott tudatállapotban történő érzékelés új útjait. Ezt a tudatállapotot a hosszú és fáradságos jóga, meditáció helyett gyorsabban is el lehetett érni, így a kábítószer, elsősorban a marihuána használata is hozzátartozott a hippi-léthez, bár nem kötelező jelleggel.

A hippik és a turisták
San Francisco Haight-.Ashbury negyede volt a leghíresebb hippi rezervátum. Az egyik turisztikai társaság rendszeres buszjáratokat indított kalandvágyó amerikaiaknak.
Részlet az idegenvezető szüvegéből:
-„Most belépünk a világ legnagyobb hippitelepére, mely szíve és egyben forrása is az egész hippi szubkultúrának. … A marihuána természetesen a legköznapibb dolgok közé tartozik errefelé, a bennszülöttek érzékeik felkorbácsolására fogyasztják… A kábítószerek fogyasztásán kívül a hippi másik kedvenc időtöltése a felvonulás, parádézás, tüntetés; szemináriumokat és csoportos vitákat tartanak arról, mi a jó és mi a rossz a jelen Amerikájában, semmittevéssel töltik napjaikat, örökké a lélekkel, a valósággal foglalkoznak, és nyekergő gitárokon, visító fuvolákon és kongó gongokon próbálják kifejezni énjüket.”
-idézet Lewis Yablonsky A hippiutazás c. könyvéből (The Hippi Trip, 1969)
A mozgalom nem volt hosszú életű. A hippik a fennálló rend tagadásán kívül nem tudtak megfogalmazni alternatívákat. Legszimpatikusabb tevékenységük pacifizmusuk – békevágyuk volt, mely a vietnami háború Amerikájában nem is kevés.
  http://www.tmgbp.hu/tmg/Honlap/diakelet/hair/Hair.htm

M.U.Z.I.K./MAGASPINCE/Angolszász eredeti
Az 1969 körüli angolszász underground zenérôl, dióhéjban

Mivel ennek az írásnak nem tárgya, legfeljebb kiindulópontja a 60- as évek derekának angol és amerikai underground zenéje, a második világháborút közvetlenül megelôzôen, alatta és utána született, akkor húszas éveiben járó nemzedék érzéseinek és életformaváltásának leghangosabb és leglátványosabb kifejezôdése, meg se próbálunk részletekbe merülni. Csak címszavakban tehát.

1965-66-ra véget ért a két és fél perces, öltönyben, fehér ingben, nyakkendôben elôadott beat-dalok kora. Összetettebbé váltak a zenék, kiszínesedtek a ruhák, kezdtek igazán hosszúra nôni a hajak, s megtette hatását a kábítószer is - a zenészek akkortájt leginkább LSD-vel tágították tudatukat, mely egészen 1966 augusztusáig legális volt Kaliforniában; nem véletlen, hogy annyi pszichedeliában utazó fiatal hippi kötött ki ott.

Miközben az idôk változása tökéletesen nyomon követhetô a két legnagyobb és legnépszerubb, a Beatles és a Rolling Stones repertoárján, illetve a róluk szóló hírek drogos vonatkozásain, az underground - kis klubokból induló, 1968-1970-re számos esetben gigantikus rockfesztiválokat celebráló - élmezônyét mások alkották.

Anglia adta a Pink Floydot, a Soft Machine-t, a Creamet, a Led Zeppelint, a Jethro Tullt, a King Crimsont, többek között, és persze Jimi Hendrixet, aki ugyan amerikai volt, de elôbb át kellett szelnie az óceánt, hogy otthon is észrevegyék: forradalmasította a gitárt.

Amerika adta Janis Joplint, a Doorst, a Grateful Deadet, a Jefferson Airplane-t, a Byrdst, Frank Zappát, Captain Beefheartot, megint csak többek között, és persze a szivárványos kaliforniai hippiálom sötét napszemüveg mögé rejtôzô New York-i ellenpontját, a Velvet Undergroundot.

Mindez a magyar zenei színtéren is éreztette hatását - már amennyire. 1968-ra lenôttek a hajak, fölcsúsztak a szoknyák, kinôttek a bajszok, mindenki törökmintás inget vett. Kábítószerként akkor még igazán csak a pia szolgált, de a zene keltette szabadságélmény mellett az is elég lehetett a mámorhoz. Az Illés együttes, el kell ismerni, a maga módján, ment a Beatles után. A gitárhôsöket, mindenek elôtt Jimi Hendrixet és Eric Claptont (Cream) leginkább Radics Béla importálta, Janis Joplint Zalatnay Sarolta, Ian Anderson (Jethro Tull) fuvoláját pedig Török Adám, a Minibôl. A rock és a dzsessz határmezsgyéjét megmuvelô Blood Sweat & Tears, Chicago, Chase triumvirátussal a Syrius igyekezett lépést tartani, míg az underground hangulata legteljesebben a Kex eklektikus hippi kamaramuzsikájában volt jelen.

Egy évtizednek kellett eltelnie, mire a Hobo Blues Band élén Földes László magyar fordításban közvetítette a klasszikusokat, a Stones, Hendrix, a Doors dalszövegeit és a beat-költô, hippi-guru Allen Ginsberg verseit, akivel színpadon és lemezen egyaránt szerepelt együtt.