"Még a hatvanas évek végén történt, amikor a Római partra jártam "udvarolni", hogy egy hideg, téli estén felszállt egy hatalmas termetű, szakállas, féllábú ember a 34-es buszra. Tőlem nem messze talált magának ülőhelyet, majd hóna alá tette a mankóját és elhelyezkedett. Zötyögött a majdnem üres busz a Szentendrei úton, ő pedig barátságos arccal nézelődött körbe-körbe és kifelé a jégvirágos ablakon. Valami megmagyarázhatatlan melegség áradt ebből az emberből és egészen furcsa érzésem volt vele kapcsolatban: úgy éreztem, mintha régen ismerném. Pedig sohasem láttam. Két-három évvel később indultak a dunai Syrius-hajók, ahová én is eljártam és egy este ismét megláttam a mankós-embert. A hajókorlátnak támaszkodva figyelte a zenét, vagy beszélgetett az emberekkel. A Syrius eljátszott két dalt és Orszáczky a mikrofonhoz lépett.."Hölgyeim és Uraim ! Most Bill fog énekelni Önöknek egy bluest !" - és a féllábú ember belépett a színpadra. A Hey Joe-t nyomták, nem is akárhogy. De a bevezető taktusok után valami leírhatatlan következett. Bill elkezdett énekelni. Úgy éreztem, hogy minden porcikájában ő maga Joe, aki féltékenységből lelőtte asszonyát és most Mexikóba indul, hogy elkerülje a kötelet. Csak álltam az oszlopba kapaszkodva és figyeltem ezt az embert, aki leírhatatlanul egyéni hangjával végigbömbölte ezt a bluest. Kinyitotta a torkát és kiengedte magából azt, amit szavakkal nem lehet leírni, amitől a zene a zene, vagy blues a blues. És nem volt semmi különbség közte és a buszon látott ember között. Ez volt az első alkalom, amikor Billt énekelni láttam. Úgy éreztem bármit el tud énekelni."
Részletek Földes László, Hobo Sapiens című könyvéből

A kőbányai Sztár együttesben külföldi dalok éneklésével kezdte. Később mint jazzénekes a Napsugár, a Wanderers és a Loyd együttes tagja.

1979-1985-ig a Hobo Blues Band tagja volt, ezután szólópályára lépett. Megalapította a Bill és a Box Company-t Bencsik Sándorral, a P. Mobil és a P. Box egykori tagjával.

Fellépett az István, a király című rockoperában: Torda, a Táltos szerepében. 1983-ban, az Itt élned, halnod kell, a János vitéz, a Jézus Krisztus szupersztár című musicalekben láthattuk.

1983-ban Rossz vér címmel jelent meg első szólólemeze.

1986-ban Bill Kapitány Blues Cirkusza és a Mindhalálig blues című önálló albumokkal jelentkezett. (Ezeket a lemezeket 2001-ben újra megjelentették CD-n és kazettán.)

1987-ben a Deák Bill Blues Band vezetője lett. Dániában és az egykori Nyugat-Németországban is fellépett.

Filmszerepet kapott a Kopaszkutya című Szomjas György filmben.

A 90-es évektől vidéken és a fővárosban is nagy sikerrel koncertezik folyamatosan együttesével, a Deák Bill Blues Banddel.

Az 1993-as Bűnön, börtönön, bánaton túl című lemeze megjelenése után 6 évig új lemezt nem készített, de együttesével rendszeresen koncertezett.

Bort, bluest, békességet című albuma 1999-ben jelent meg. Stílusa változatlan, tehát régi szokásához híven, a tőle megszokott blues: rhytm and blues műfajt hallhatjuk albumán. 
 

Ehhez még hozzáfűzném: Deák Bill Gyula az egyik kedvenc énekesem. Utánozhatatlan a hangja, és elképesztő dolgokat művel Vele. Az egyetlen amit sajnálok, hogy nem a kezdetektől követhettem nyomon a pályafutását.